Tudom-tudom, késő van és már megint egy novella. Hétből
hatszor. Igazság szerint nem tudom, miért történik ez, egyszerűen csak így élek. Az én különleges képességem ennek a műfajnak megérzése
a környezetemben.
Holnap és csütörtökön egy kicsit felrázzuk az állóvizet, ugyanis Tyra hoz nektek két cikket. Remélem, hogy ti is élvezni fogjátok, és ő is.
Holnap és csütörtökön egy kicsit felrázzuk az állóvizet, ugyanis Tyra hoz nektek két cikket. Remélem, hogy ti is élvezni fogjátok, és ő is.
Ma viszont tartom az iramot és Kharex novellájával
foglalkozok, aminek istentelen hosszú, bár vicces címe van: A következő megálló az apokalipszis. Azajtók a jobb oldalon nyílnak. Még
egy rövidebb nevet is megadott, ha ezt hosszú lenne publikálni, ami az
Apokalipszis mindjárt volt. De valahogy ez sem fedte le teljesen a dolgokat
számomra, mellesleg egy kicsit furcsán is hat, úgyhogy a bejegyzésnek végül az
Instant Apokalipszis nevet adtam – amin remélem, hogy Kharex nem bántódik meg.
Az ő novellájához hasonló stílusút még nem hoztam nektek, ez
egy fantasy-humor kombó. A fantasyt mint műfajt, szinte mindenki ismerheti. Nem
nehéz a körülírása, a wikipédia mégis úgy fogalmazza meg, hogy: „Fő
jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) többnyire olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig
irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív
világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai
törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal.”
Én valahogy úgy ragadnám
meg emberi nyelven, hogy az írók többsége úgy használja ezt a műfajt, hogy egy szabályt
követ: minél kevesebb legyen az emberi karakter és minél több a „külső világi” /vagy ugyanez a világgal: minél kevesebb legyen igaz a mi képességeinkre/.
Természetesen ez csak a legdurvább általánosítás a részemről, a legtöbb regény
mostanában egyensúlyt tart fent a mi világunk és az elképzelt között. Tehát
mondjuk, játszódjon a mi évszázadunkban, talán pont jelen időben, de legyenek
még mellette angolul és franciául szavaló, neonszínű majom – orrszarvú - gekkó
kimérák. Vegyünk példákat: Jennifer L. Armentrout – Obszidián, Tolkien – Gyűrűk
ura/Hobbit, Lewis Carroll – Alíz csodaországban, C. S. Lewis – Narnia krónikái,
Christopher Paolini – Eragon sorozat, de nem kell messzire mennünk: ilyen mai
darabunk is.
(Másrészt, egyáltalán nem
irreális! Ha nekem nem is, a gyerekemnek muszáj lesz kapnia egy roxforti
levelet.)
A mai novella alapötlete az, hogy
a világon vannak csodák, de nem a szokványos, pozitív értelemben- ugyanis
legtöbbször negatív dolgok. Ezek a csodák megzavarják a „valóságot”, és amíg az
összeszedi magát, lehetőség van mindenféle huncutságra a gonoszok és a jók
részéről is. A gonosz szerepét itt a káoszmágusok sora kapta, a jók pedig a
Paranormális Felügyelet munkatársai. A következő „csoda” a négyes metró átadása
– csatlakozom, hála istennek, hogy elkészült végre. Ez idő alatt Élő Ferenc
tervezett egy kis rosszaságot, amivel romba dönti Budapestet. De vajon végre
tudja hajtani?
Nos, épp a főszereplőről
nem beszéltem még: a történetet Kiss Gábor szálán közelítjük meg és kísérjük
végig, aki egy jósnál jár a történet legelején, hogy megtudja, milyen sorsra is
számíthat a világ az elkövetkezendőkben. Érdekes elemmel építi ki Kharex a
jóslást: a Harmadik szemmel. Őszintén szólva utána kellett néznem, hogy
konkrétan mi is ez, mert én nem nagyon mozgok ilyen körökben. Röviden
összefoglalni úgy tudnám, hogy a harmadik szem Isten által kapható áldás
olyanok számára, akiknek tiszta a lelke és azoknak, akik véghezviszik a
krisztusi feladatokat. A látás élessége összefügg az illető előző életével, hogy
ott milyen „politikát” folytatott: jó volt-e, tisztán és egyszerűn élte-e le,
vagy épp teljes morális mélygödörben? Szóval egy pretty bonyolult dolog és nem
mindenki érdemli ki – mellesleg szerintem a mi jósunk következő életében tutira
nem fogja megkapni. Mindenesetre nagyon ötletes volt ezt használni és nem a
kristálygolyóbisokat.
Spoiler!
>>Az egész történet tehát arra épül, hogy
vajon Élő úr képes-e véghezvinni gonosz tervét. Ennek megelőzésére pedig egy
nagyon jó terv és kivitelezése kell, ami itt nem volt meg. Mikor a végére érve
vártam a nagy durranást, a kifejtést, csak néhány sorral/mondattal elintézte az
író a történet kulcsát, ami csalódás volt. Egyrészt, ha az ellenségem azt
mondaná, hogy nem fog működni a tervem, mert megakadályozta, csak állnék és
röhögnék, hogy ugyan: miért is hinnék neki? Nem nyalnám be az egészet, és aztán
még ölném meg magam. Yoriko már megindokolta nekünk, hogy nem tudott épp akkor
olyan horderejű okot kitalálni kiváltó oknak, én pedig feltételezem, hogy
Kharex is így volt ezzel a megoldás során, ugyanis ennek a résznek sokkal
nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia.(Ha pedig feltételezzük, hogy ez egy
kicsavart irónia, hogy így lett vége, akkor én úgy gondolom, hogy máshogy
kellett volna kezelni, vagy jobban jelezni az olvasó felé.) Voltak benne még
kifejtetlen részek, mint például a Középkor. Rendben, gondolhatunk a saját,
sötét középkorunkra, de mégis mi történt ott a másik világot is belevéve? Vártam
volna valami példaértékű regét, vagy bármi ilyesmit a sárkányokon kívül. <<
Ha már ennyire ráakadtam a
negativitásra, akkor folytatom a nyelvtani résszel: folyamatos szóismétlés,
barokki körmondatok. A történetben előrehaladva néha-néha elcsodálkoztam, hogy:
már megint itt tartunk? Hiszen ezt az
előbb tisztáztuk le majdnem ugyanígy.
Az oldal, amire feltöltötte pedig nagyon széles volt, hozzá alapbeállításként kicsik a betűk és valahogy a tördelés sem volt rendben az egésszel – nyilván ez az oldal hibája is, nem csak Kharexé. Persze, megértem, hogy bizonyos szekciókat el kell különíteni, és ez rendben is van, de szinte egy-két mondatonként van egy szünet, ami kissé zavaró. Emellett spoilermentesen elmondom itt is, hogy a megoldás túl könnyű, olyan Walt Disney-szerű érzésem volt, miközben olvastam.
Az oldal, amire feltöltötte pedig nagyon széles volt, hozzá alapbeállításként kicsik a betűk és valahogy a tördelés sem volt rendben az egésszel – nyilván ez az oldal hibája is, nem csak Kharexé. Persze, megértem, hogy bizonyos szekciókat el kell különíteni, és ez rendben is van, de szinte egy-két mondatonként van egy szünet, ami kissé zavaró. Emellett spoilermentesen elmondom itt is, hogy a megoldás túl könnyű, olyan Walt Disney-szerű érzésem volt, miközben olvastam.
A történet a humorrészen
jól teljesített: kellemes volt, a karakterek is sajátságosak, a leírásuk és a
mozgatásuk is teljesen rendben volt. A fantasy szál is jól ki volt dolgozva,
tetszett ez a káoszmágus-csodák-valóság dolog, szerintem egyedi és meglehetősen
kreatív. Szívesen olvasnék még tőled ebben a műfajkeverékben. A legutolsó néhány soron nagyon
röhögtem, igazság szerint én imádom azt az italt, ha tehetném, így estére is
azt szlopálnám a világba.
Meglepő módon most már nem furcsállottam a magyar neveket, sőt, külön örültem, hogy olyan dologról van szó, amit én is ismerek és használok. Az egész novella olyasminek tűnt nekem, mint egy spin-off; én egy regényt el tudnék belőle képzelni. Reméljük, hogy Kharex is.
Köszönöm, Kharex, hogy
eljuttattad hozzám!
Őszintén szólva nem tudom, végső véleményként mit tudnék
róla mondani. Az első kétnegyed részt nagyon csíptem, a harmadik negyed a szememben
olyan „he?”, és az utolsó huszonöt százalék megint csak tetszett. Sajnálom, hogy a kulcspontnál kissé eltér a "véleményünk", ha esetleg valami megmagyarázásra/megbeszélésre szoruló rész van a
kritikában/történetben ezzel a résszel kapcsolatban, vagy az egészével, akkor nyugodtan írd a megjegyzésbe, Cboxba, vagy a saját
e-mail címemre.
Köszönöm, hogy elolvastad!
C.
C.
Helló!
VálaszTörlésMár tegnap is próbáltam megköszönni a kritikát itt is, de akkor még valahogy sikerrel behúzta a net a teljes szöveget, szóval most majd kitartóbban próbálkozok.
A lényeg, hogy ezúton is köszönöm az időt, amit a novellámra szántál, és természetesen azt is, hogy rámutattál a hiányosságokra és a gyenge részekre. Mondjuk az átdolgozásokon még agyalnom kell majd egy sort, az biztos, mert alapvetően a kompaktabb méretű novellákat szeretem, és félek, ha ide most bekerülne még egy nagy halom magyarázat a középkorról, az nagyon elhúzná a dolgokat, főleg abból a szempontból, hogy a cselekményben se a középkor, se a sárkányok nem jutnak túl sok (kvázi zéró) szerephez.
A harcjelenetet viszont mindenképp helyre fogom majd pofozni, hogy valamennyire reálisabbnak hasson. Igazából, jobban belegondolva, nem is nagyon értem, miért gondoltam azt, hogy ez az önmagát bemondásra kinyírós koncepció működni fog.
Még egyszer köszönöm a kritikát.
Üdv:
Kharex